A somfák maradtak —
körülöttük nőtt minden más.
Hat asztallal és egy kemencével indultunk az útszélen. Harminc évvel később ugyanaz a két somfa áll az udvaron — csak már tizennyolc asztal fér el az árnyékukban.
Az útszéli csárda megnyit
Hat asztal, egy kemence, két somfa az udvaron. Az első vendégek a szomszéd falu aratói — a kemence első kenyere nekik sült.
Az első heti bevétel: egy láda barack és kilenc forint borravaló.
Az első somszüret
A fák termését lekvárnak főzzük — a somlekváros derelye azóta le nem került az étlapról. A recept a mai napig a kézzel írt füzetben él.
Egy fáról 40 üveg lekvár. Két fáról egy legenda.
Kerthelyiség a somfák alá
A terasz beépül a fák köré — az ácsok úgy szabták a gerendákat, hogy egyetlen ágat se kelljen levágni. Azóta ez a ház szíve, áprilistól októberig.
A pince megnyílik
A borospince vacsorateremmé alakul: tizenkét szék, gyertyafény, a környék borai. A leghosszabb vacsora eddig hat és fél óra volt — senki sem sietett.
A kemence újjáépül
Az eredeti tégláiból, egy szegedi kemenceépítő kezével. Egy hétig szárad, egy napig fűt fel — de a kenyér íze ugyanaz maradt, mint 1993-ban.
A régi kemence ajtaja ma a bejárat fölött lóg.
Megújult étlap és fogadó
Szezonális konyha, QR-étlap, online asztaltérkép — a fogadó megérkezett a jelenbe. De a derelye recept maradt, és a két somfa is a helyén áll.
Következő fejezet: te írod, amikor leülsz az asztalunkhoz.
„A vendég nem az étteremhez jön vissza. A fa alá, ahol egyszer már jól érezte magát.”